2011.01.04. 11:25
Pizza csiga
Pizza csiga (saját fejlesztés)
Még egy utolsó recept: ezt sütöttem a szilveszteri buliba, és szokás szerint nagy sikere volt. Mivel annyian kértétek megosztom Veletek ezt is – bár ez tényleg annyira egyszerű, hogy hihetetlen. Az ötletem onnan jött, hogy egy időben nagyon rá voltam állva a jó kis büfés pizzacsigára, és úgy gondoltam miért is ne lehetne ezt miniben is elkészíteni, és mint aprósütit kínálni vendégségben. Azóta számtalanszor csináltam, és mindig osztatlan sikert arat!
Hozzávalók:
2-3 mélyhűtőtt leveles tészta
pizzakrém (szigorúan a klasszik tubusos) + saját készítésű szósz: paradicsomból, oregánóból…
30 dkg főtt füstölt tarja
2-3 hegyes erős paprika
1 kukorica konzerv
oregano
sajt
Kiolvasztjuk a tésztát, majd téglalap alakúra nyújtjuk (2-3mm vastag). Ezt megkenjük a pizzakrémmel, és nagyon fontos hogy valóban a régi jó kis tubusos pizzakrémet használjuk, mert ettől lesz olyan büfés-klasszikus! Emellett tehetünk rá még saját készítésű szószt is, vagy éppen megmaradt bolognai spagetti mártást, vagy chilis babot (én már ezzel is próbáltam, mivel egyszer eléggé túlfőztem magam belőle)….lényeg, hogy kerüljön rá a pizzakrémből is. Ez után megszórjuk oregánóval, rátesszük a kockára vágott tarját, a kukoricát, a felaprított hegyes erős paprikát és egy kis sajtot – illetve tegyünk bele bármit, amit jónak gondolunk: maradék felvágottak, nyitott borsó konzerv, bolognai szósz, hagyma, póréhagyma…..majd kissé megsózzuk, és végül feltekerjük. Ezt megkenjük tojással, hogy szép fénye legyen. Majd fogjuk a tekercsünket és kb. ujjnyi vastagságú szeleteket vágunk belőle, amiket szépen tepsire fektetünk (amibe már belehelyeztük a szilikon lapunkat, hogy ne ragadjon le), kissé megnyomkodjuk őket, hogy szép kerek formákat kapjunk. Ez után sajtot szórunk rá, és mehet is a 180 fokos sütőbe, ahol addig sütjük amíg meg nem pirulnak, kb. 10-15 perc. Iszonyú egyszerű, szinte elronthatatlan, szóval hajrá!!!
Először is nagyon boldog új évet Mindenkinek!
Bizony-bizony utoljára tavaly írtunk a blogunkra, még karácsony előtt, ami nem most volt, de remélem hogy nem tűntek el a lelkes olvasóink...hanem ők is pihentek az ünnepek alatt.
A karácsony alatt, nem tudom ez másoknál is normális e, de megint felugrott egy pár plusz kiló, de hát ez nem is olyan meglepő, ha ez ember egyik jobb étkezésből és vendégségből a másikba esik....de itt a január és az új élet - mostmár oda kell figyelni, és meg kell szabadulni a felesleges plusztól. Na ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól csak saláta recepteket olvashattok majd! Én inkább annak a fogyókúrának a híve vagyok, hogy sok sport, kevés vacsora, de napközben, pl. ebédre kell a normális étel...inkább a nassolást és hasonlókat kell visszafogni. Ez ugyan kevésbé haladós módszer, de az eredménye legalább hosszan tart...ez nem is annyira fogyókúra talán, hanem inkább életmódváltás....de nem ecsetelem ezt tovább, mert ki kíváncsi egy főzös blogon arra, hogy a januári fogyókúra őrület épp hogy érinti a szerzőt... :) - inkább megosztom Veletek a karácsony előtt is ígért sütik receptjét, hátha valaki nem fogyózik és még januárban megsüti!
Szóval kezdem a mézeskrémessel. Rengeteget olvastam utána a neten, illetve kérdezősködtem is a szakavatott "mézes-krémes guruknál", hogy ők hogyan is készitk el ezt a sütit. Nem volt egyszerű dolgom, mivel azt sikerült megtudnom, hogy 2 fajtája is létezik ennek a sütinek (a grízes és a karamellás krémes verzió), és senki nem tudta elmondani, hogy melyik is a finomabb típus....végül aztán a grízes mellett döntöttem, Keresztmamám is ezt a verziót csinálja, nagyon jól - és nem bántam meg. A recept a következő:
Hozzávalók:
mézes lapokhoz
- 45 dkg liszt
- 15 dkg porcukor
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- 3 ek olvasztott vaj
- 4 ek olvasztott méz
- 2 egész tojás (villával felverve)
- 4 ek tej
töltelékhez: ha jót akartok ezt szorozzátok be kettővel!!!! Tehát dupla mennyiséget csináljatok!
- 1/2 l tej
- 10 dkg búzadara
- 25 dkg margarin
- 20 dkg porcukor
- 2 cs. vaníliás cukor
- 1 tojássárga
- 20 dkg sárgabarack lekvár
csokoládémázhoz
- 20 dkg étcsokoládé
- 1-2 kanál hollnad kakaópor
- 20 dkg vaj
A tészta készítése:
- A mézes lapokhoz valókat félkemény tésztává gyúrjuk. Ha még kíván tejet, aprénként lehet bele picit tenni.
- A tésztát rúd formára sodorjuk és négyfelé osztjuk.
- Mindegyik tésztacipót nagyon lisztezett felületen kinyújtjuk, ami nem könnyű, mert egyrészt eléggé ragadós a tészta, másrészt nagyon vékonyra kell nyújtanunk. Az én tanácsom ehhez a művelethez az, hogy ne csak simán egy lisztezett felületen nyújtsuk a tésztát, mert ha jól is sikerül, akkor még mindig ott lesz az a nehéz rész, hogy hogyan is helyezzük át a tepsibe.... hanem haladjunk a korral - és fogjuk a szilikon sütőlapunkat (akinek még nincs, az sürgősen szerezzen be, mert e nélkül nem élet az élet... de tényleg annyira megkönnyíti az ember életét a konyhába, hogy nélkülözhetetlen) és magán a szilikon lappon nyújtsuk ki a tésztát. Ez után nincs más dolgunk, mint szépen alányúlni és átemelni a tepsinkbe. Betesszük 200 fokra előmelegített sütőben, itt sötét zsemleszínűre sütjük. Vigyázzunk, nagyon gyorsan sül, kb. 6 perc/ lappal számoljunk. Ha megsült a szilikon lapról simán csak lecsúsztatjuk, és már nyújthasjuk is a következőt - és amíg az sül, kenjük meg a már kész lapunkat a közben elkészült krémmel.
Töltelék készítése:
- A tejet felforraljuk és a lassan beleöntjük a grízt, ha megfőtt, keverve kihűtjük (tehát nincs más dolgunk, mint egy sima tejbegríz készítése). Amikor langyos, hozzáadjuk a cukorral, vaníliás cukorral és tojás sárgával habosra kevert margarint. Itt megint csak egy jó tanács - én dupla adag krémet csináltam...és azt tömtem bele a lapok közé....ezt igazából az Anyósomtól tanultam, aki szintén nagy főzőmester - Ő az aki mindig minden sütibe dupla mennyiségű tölteléket tesz, legyen az zserbó vagy éppen mákos beigli (na abba néha tripla adagot is tesz :) - és mindig meg kell állapítsam, hogy ettől annyira finom minden sütije. Szóval ezért úgy határoztam, hogy követem a példát, és rögtön dupla adag krémet csináltam a mézes-krémesemhez, és nagyon jól tettem...mert ettől lett mézes KRÉMES, nem pedig száraz kemény mézeslapok egymáson egy kis krémmel....szóval mindenkinek ajánlom, hogy duplálzzon!!!
Összeállítás:
- A mézeslapot, ami a sütés után kőkemény, ha jól dolgoztunk, locsoljuk meg egy kis rumos tejjel, ettől hamarabb és biztosan bepuhul. Nem kell sok tej, én például a viráglocsoló spriccnibe tettem a rumos tejet és azzal fújtam rá párszor.
- Erre jön a házi baracklekvár réteg.
- Ezt követi a felturbúzott tejbegrízes töltelékünk jó vastagon...min. olyan vastagon, mint amilyen vastagságú a tésztánk.
- Majd megint egy mézes lap következik.... és ezt így folytatjuk.... majd az utolsó mézeslapunk tetejére már nem kenünk krémet, de azt is meglocsoljuk egy kis rumos tejjel! Erre már csak a csokimáz jön.
Csokoládémáz:
Bár már ezerszer csináltam különféle sütikre, ezzel pórul jártam. Első körben ugyanis kispóroltam belőle a vajat - amit most mondok mindenkinek, hogy szigorúan tilos!!! Ugyanis először kevesebb vajjal csináltam, és bár egy gyönyörű, de kőkemény csokimázat kaptam, amit sem felszeletelni nem volt egy álom, sem megenni - mert olyan érzés volt, mintha egy kemény tábla csokit ropogtatnánk a süti tetején. Ekkor jött Pityó, aki amikor látta, hogy hogy ki vagyok ezen, hogy ez rontja el az egyébként szuperfinom sütimet, és már-már azon gondolkozom, hogy most kezdem az egészet elölről... fogta és elkezdte leszedni a csokitetőt...ami így utólag nem is volt olyan nehéz, hiszen kemény volt és egész jól le lehetett pattintani. Ez után megcsináltam újra a csokimázat a fent leírt hozzávalókkal (ami még mindig jobban hangzik, mint egészen új sütit sütni), ebből már nem spóroltam ki a vajat sem.... és így második nekifutásra, elkészült a tökéletes mézes-krémes! Egyébként az elkészítés menete annyi, hogy a darabokra tört csokit vízgőz felett megolvasztjuk, majd belekeverjük a vajat és a kakaóport.
Ez után már tényleg nincs más dolgunk, mint pihentetni a sütinket minimum egy estét hűvös helyen, majd tálalás előtt – ha rám hallgattok szigorúan vonalzó mellett, szép egyformára felszeletelni (úgy lesz az igazán szép az összehatás, ha minden darab egyforma méretű…és ez nekem szemmértékkel nem menne) és egy pár órára a szoba melegén engedni, hogy finoman bepuhuljon és krémessé olvadjon.
Bár eléggé macerásnak tűnik a süti így első olvasatra, de egyébként nem vészes a dolog – csak amiatt hosszadalmas, hogy annyi lapot kell sütni. De viszont hosszan eláll, és napról napra csak finomabb lesz!!!
Juhtúrós-sajtos pogácsa (Anyu receptje alapján)
A december 26-i ebédre nekem az volt a feladatom, hogy ezt megsüssem, a többi finomságot a család egyéb tagjai készítették. Életemben ez volt a 2. pogácsám, és egészen finom lett…
Az elkészítés gyors és egyszerű, mivel nem kell csak kiszaggatva keleszteni, ezért megosztom Veletek, mert gyors vendégvárónak szerintem ez jó kis recept.
60 dkg liszt
15 dkg RAMA, 15 dkg VAJ, 3 evőkanál zsír
2 tojássárgája
1 kis pohár tejföl
4 dkg élesztő kis tejben megfuttatva
5 dkg reszelt sajt
15 dkg juhtúró
½ sütőpor
3-4 kanál só
Ezt összegyúrjuk jó alaposan, majd kiszaggatjuk (én feles pohárral…mert pogácsaszaggatóm még nincsen), és kelesztjük meleg helyen kb. 1 – 1,5 órát. Ez után megkenjük tojással, sajtot szórunk rájuk és 200 fokon 10-15 perc alatt megsütjük.
2010.12.21. 11:52
Házavatós finomságok
Újabb sűrű hétvégén vagyunk túl. Az új ház bizony számos házavatót "kíván", így ez alkalommal pénteken a barátokat, szombaton pedig a családot láttuk vendégül. Annak érdekében, hogy ne töltsem a konyhában az egész hetet, igyekeztünk olyan menüsort kitalálni, ami kiadós, választékos de mégis viszonylag gyorsan elkészül. A másik szempont pedig az volt, hogy a klasszikus magyaros, nehéz ételek irányába menjünk, mert Attila barátai is és családja is leginkább ezt a vonalat preferálja.
Pénteken tehát sült oldalast és bőrös karajt és lapockát sütöttünk héjában sült krumplival és majonézes krumplisalátával. A desszertbe anyukám besegített némi csokis-diós kekszel és emellé browniest sütöttem. Pogácsát ezalkalommal a cukrázdából hoztunk, mert arra már nem lett volna időm.
A hozzávalókat, így a húst is a békásmegyeri piacon vettük. Most voltunk ott először, így előbb felfedeztük a terepet. Nem túl nagy de széles és igényes választékkal büszkélkedhet ez a kis piac, amiről már eddig is jókat hallottunk. Van egy nagyon gusztusos halas pultja is, aminek nagyon örültem, mert az átlag halasok inkább a mennyiségre mennek, kiteszik amilyük van, de nem adnak a "körítésre". Az itteni pult viszont olyan volt, hogy már-már az olaszországban látott gyönyörű, igényes piaci látványra hajazott. Persze ahogy ők csinálják az egy külön műfaj, de a magyarországon látottak közül ez közelítette meg leginkább az ott látottakat.
Tehát megvettük az oldalast, a lapockát és a karajt. Ezeket miután szépen letisztogatta Ati (ez továbbra is az ő feladata, szerencsére), némi húsfűszer, só, bors, foghagyma kíséretében, enyhén bevagdosva, mehetett is a sütőbe fólia alatt. Nagyon ajánlom, hogy ilyenkor ne csak pucolt foghagymát tegyetek a hús mellé, hanem egész, pucolatlan fejeket is. A több órás sütés után ugyanis nem feketedik meg, könnyen kicsusszan a héjából és egész más íze van, mint a csupaszon sültnek!
Körülbelül másfél óra után, levettük a fóliát, és onnantól addig sütöttük amig a bőr úgy meg nem pirult, hogy az az igazán ropogós, már-már szárazzá sült forma legyen. Szerintem így a legjobb.
Az utolsó fél órában mellé dobtam a már félig megfőtt egész krumplikat héjastul, és persze azokat is locsoltam bőszen 15 percenként a kisült zsírjával.
A krumplisalátát előző nap előkészítettem, megfőztem a krumplit, felvágtam a hagymával együtt, sóztam, borsoztam, és tettem rá egy kis vegeta szerű folyékony fűszert, abban állt egész éjjel. Másnap életemben másodszorra megpróbálkoztam igazi majonéz készítéssel. Előtte konzultáltam Eszterrel is, hogy ő hogyan is emlékszik erre, de mivel mindketten régen csináltunk már, Katit pedig nem értük el, aki pedig mestere a majonézes krumplisalátának (higyjétek el, hatalmas különbség lehet krumplisaláta és krumplisaláta között), így együtt kisilabizáltuk, hogyan is csináljam. Olajat és vajat melegítettem vízgőzön, majd beledobtam a tojássárgáját, de mivel túlságosan felhevült addigra a zsíradék, rögtön összeugrott a tojás. Így ez az első adag a WC-ben landolt. Másodszorra már rutinossabban, a még langyos zsíradékba tettem a tojásfehérjéket, és óvatos gőz felett kevergettem pár percig, utána fokozatosan hozzáadtam az egyéb hozzávalókat - só, bors, cukor, citromlé, mustár - egy perc után levettem a gőzről, majd belekevertem a tejfölt és még utána ízesítettem. Kicsit azért csaltam is, és némi bolti majonézt is csurgattam a biztonság kedvéért. Ezt a masszát aztán ráöntöttem a hagymás krumplira, és betettem még pár órára a hűtőbe, hogy jól összeérjen.
A Browniees a barátnőim klasszikus receptje. Persze ma már mindenki kicsit másként csinálja. Zsófi például dupla adag kakaóval és cukorral (ami elég masszív de finom), Juli néha belecsempészik némi extra hozzávalót (lekvár, dió), Anci pedig réteslisztből.. :)
Szóval ez az egyik legegyszerűbb desszert, pillanatok alatt megvan és nagyon finom. Először 15 dkg vajat 15 dkg feketecsokival fel kell olvasztani, ha ez kész, vegyük le a tűzről és folyamatos kevergetés közben adjuk hozzá a következőket, ebben a sorrendben: 4 ek kakaópor, 4 egész tojás, 20 dkg cukor (én egy kicsit kevesebbet szoktam, mert jobb szeretem ha nem túl édes), 10 dkg liszt és egy kis rum. Ha ez kész, kivajazott, kilisztezett őzgerinc formába öntjük (nekem olyanom nincs, így már megszokottan a szilikon kuglófformába öntöm, ami szintén nagyon látványos a végén). Felmelegített sütőben kb. 10 percig 180 fokon sütjük, utána lejjebb vesszük és még 20-30 percig hagyjuk. Közben hústűvel csekkolom, hogy még akkor vegyem ki, amikor nem szilárdult meg teljesen, és a közepe még folyik. Ha kész, kiborítom és akár azonnal lehet enni, de hidegen is tökéletes. Eredetileg magában lehet feltálalni, de vanília fagylalttal és meleg cukros gyümölcspéppel egyszerűen isteni!
A szombati menü baconbe csavart csirkemáj és aszalt szilva volt áfonyás-fetás salátával, ezután flamant pörkölt krokettel és házi szilvabefőttel, édességnek pedig somlói galuska és beigli (ezutóbbik is segítséggel, a szülők által készültek). A gyerekeknek pedig az előző napi sült húst szolgáltuk fel, lévén a pörkölt a mai fiataloknak sajnos nem éppen a kedvencük.
A baconbe csavart finomságokhoz az aszaltszilvát megfuttattam egy kis vörösborban, épp hogy felfort, le is vettem a tűzről. A májjal semmi mást nem kellett csinálni, mint megfelelő méretűekre szelni. Én úgy szeretem, ha tényleg csak falatnyik, így 2-3 centis darabok lettek. Ezután csak körbetekertem őket baconnal, fogpiszkálóval rögzítettem (amit előtte egy kis vízben áztattam, hogy ne égjen el), és be a sütőbe. 170-180 fokon 20-25 perc alatt készre sül.
Az aszalt szilva Stahl Judit receptje alapján felturbózható úgy, hogy sajtkrémmel töltöd meg, mielőtt baconbe csavarod. Ezt is próbáltam még, isteni finom, de annyi vele a macera, hogy szerintem nem éri meg. Egyszerűbb így simán, és így is sikert arathatunk vele.
Az áfonyás saláta nem túl régi újításom. A vacsoracsata nálunk rendezett fordulóján csináltam először. Alapvetően nem szeretem az édes-sós vegyítéseket, de ez annyira el van találva, hogy minden szkeptikus olvasónak ajánlom.
Hozzávalók:
Egy tál vegyes saláta (madár, rukkola, jégsaláta)
koktélparadicsom (max 10-15 db)
1 piros kaliforniai paprika
1 répa reszelve
fél csomag fenyőmag, napraforgómag és mandula, megpirítva óvatosan
15-20 dkg feta sajt
Ezeket mind összevágva bele egy nagy tálba, és mellé az öntetet a következőképpen készítjük: kb 1 dl oliva olaj, 3-4 ek balzsamecet, 2-3 ek méz és egy csomag aszalt áfonya (frissel még nem próbáltam, biztos úgy is finom, de nekem ez bevált). Ezt jól összekeverni, fél órát állni hagyni, hadd érjenek össze az ízek és az egészet ráönteni a salátára. Kész is, tényleg isteni magában is, de a baconos falatokhoz is illett.
A flamand pörköltet Ati csinálta. Az alapja hasonló a normál pörkölthöz: némi zsíradékon hagymát kell dinsztelni (1 kg húshoz 1-1,5 fej), rászórni pirospaprikát egy kis őrölt köményt, majd mehet rá a felkockázott hús, melyet addig kevergetünk, míg némi szine lesz, és elkedi engedni a levét. Közben sózzuk, borsozzuk. Ha ez már szépen összeállt, akkor jön a meglepetés: vörösbor helyett barna sörrel öntjük fel (1 kiló húshoz fél liter), és egy csomag aszalt szilvát dobunk bele. A fűszereknél is van némi plusz: majorannát és kakukkfüvet szórunk bele. Így hagyjuk főzni, míg a hús már elkezd levet engedni. Ezután fehér kenyér szeleteket, héjuktól megfosztva, megkenünk mustárral és arccal lefelé befedjük vele a pöröltet úgy, hogy az egy kalapot képezzen rajta. Utána addig főzzük még, amig a kenyereket teljesen magába nem szívja a pöri és teljesen eltűnik benne. Az egésznek egy kicsit édeskés, vadpörkölthöz hasonló íze lesz. Köretnek mindenképpen krokettet ajánlok mellé, és házi szilva kompótot. Isteni, eddig mindenkinek ízlett, akinek csináltuk, pedig elsőre tudom, hogy kicsit bizarul hangzik, de hajrá!
2010.12.21. 10:34
Lágy tojás, külön ajánlással Pityó számára
Az én drága férjem szombatonként gyakran meglep engem egy álatala készített reggelivel, amit nagyon szeretek :) De talán meg is érdemlem, ha arra gondolok, hogy hétköznapokon ő mindig arra ébred, hogy a kávégép darálja a kávét, ami a reggeli készítés utolsó fázisa - tehát ahogy kinyitja a szemét kint várja a reggelije, na nem kell nagyon komoly dolgokra gondolni, csak egy kis abonett vagy piritós sonkával sajttal és salátalevéllel (ez most a mániám, minden szendvicsre salátát rakok) és nekem egy fincsi tea, neki meg a kávéja és egy pohár narancslé.
Ez mind nagyon idillien hangzik, de sokszor mégsem annyira az, mert ott van az a szemét lágy tojás - amit Pityó minden egyes szombaton megpróbál megcsinálni és szinte sosem sikerül!!! Ezek után persze, attól függően, hogy épp egy kiadós péntek esti buli utáni szombatról van e szó vagy sem, több-kevesebb ingerültséggel reagáljuk le a szituációt....mindenesetre volt már földhöz vágott lágy tojás is szombat reggelire! Pedig az én Drágámat szinte lehetetlen kihozni a sodrából, nála nyugodtabb természetű embert alig ismerek...de a lágy tojásnak mégis sikerül! Ezért aztán , Pityó külön unszolására és kérésére, hogy így ő is hasznát vehesse a ennek az oldalnak, elhatároztam, hogy szentelek a LÁGY TOJÁSNAK egy külön blog bejegyzést - a szombati romantikus, férjek által készített reggelik érdekében!
A lágy tojással nincs könnyű dolgunk, hiszen egyrészt nem látjuk, hogy mi történik odabent - a tükörtojás, a rántotta mind sima ügy ehhez képest -, másrészt annyi de annyiféle tojás van manapság - más a piacon, más a szupermarketekben: kicsi méret, nagy méret, bio, extra sárga, mélyalmos....csak győzzön kiigazodni az ember! Aztán ha mégis úgy döntünk, hogy megpróbáljuk, akkor hogy biztosra menjünk, próbálunk utánanézni az internetes szakirodalomnak, ahol mindenféle jó tanácsot olvashatunk:
- tegyük hideg vízbe, és forrás után főzzünk 2-3-4 percig
- tegyük forrásban lévő vízbe, és főzzük 3-4-5 percig
- sózzuk a vizet/ne sózzuk
- öntsünk ecetet a vízbe, akkor nem reped meg a tojás
- húzzuk le a tűzről a vizet, amikor belehelyezzük a tojásokat.....
Ez kapásból egy csomó lehetőség, de még mindig nem kaptunk infót olyan fontos részletekről, hogy a hűtőből kivett tojásra vonatkoznak ezek az információk, vagy szobahőmérsékletűre?
Lobogva forrjon a víz, vagy csak gyöngyözve?
Hány centire lepje el a tojásokat a víz?
Akkor most kell-e só, vagy sem? És ecet?
Ja és mekkora és milyen típusú tojásokról van szó, mert nyilván az sem mindegy!!!
Mielőtt az gondolná mindenki, hogy ez a bejegyzés sosem lyukad már ki sehova sem, és most sem tudjátok meg a tuti lágy tojás készítési praktikát, akkor tévedtek! A következő módszerrel 90%ban elkészíthető a már szilárd fehérjével és még remegős-folyós sárgájával rendelkező számomra tökéletes lágy tojás (persze azért azt hozzá kell tenni, hogy van aki szinte nyersen szereti...na ez a bejegyzés nem nekik szól...):
A legjobb, ha éjszakára kivesszük a hűtőből a tojásokat - ne de ki tudja mit kíván majd másnap reggelire - szóval ha ez nem működik, mert nálam egyébként nem szokott, akkor, reggel, amikor kivesszük a hűtőből tegyük langyos vízbe őket arra az időre, amíg felforraljuk a vizünket, amibe teszünk egy kevés sót is. Amikor a víz már gyöngyözve forr, bele helyezzük a tojásokat úgy, hogy 4-5 cm magasan ellepje a víz. Pontosan 4 és fél, max. 5 percig főzzük, ez után leöntjük róla a vizet, és felengedjük hideg vízzel, hogy véletlenül se legyen belőle kemény tojás, mire megterítjük az asztalt. Csak a teljesség kedvéért: én vagy a piacon veszem a tojást - vagy ha arra kényszerülök, hogy a szupermarketek valamelyikében szerezzem be, akkor a friss extra sárgát szoktam választani (ennek legalább van színe, míg a bio tojás olyan, de olyan fakó és mini, hogy az embernek elmegy a kedve az egésztől, szóval azt kifejezetten nem ajánlom!).
Remélem sokaknak lesz sikerélménye a fentiek alapján...és amit a legjobban remélek, hogy Pityónak is sikerül eszerint elkészítenie az én kis hétvégi reggelimet! Majd beszámolok róla jövő héten - ez legalább egy tuti jó teszt lesz, hogy egy laikus számára mennyire érthető és lekövethető az, amit mi itt Ágicával összehordunk Nektek!
Most pedig megyek és elkérem a Keresztmamám szuper finom mézes-krémes receptjét, mert az lesz az egyik süti, amit elkészítek karácsonyra! Legalábbis ezek a tervek :)
Ha megsütöttem és sikerült, akkor természetesen olvashatjátok majd ezt a titkos családi receptet is!