Szinyóre 2011.01.04. 11:25

Pizza csiga

Pizza csiga (saját fejlesztés)

 

Még egy utolsó recept: ezt sütöttem a szilveszteri buliba, és szokás szerint nagy sikere volt. Mivel annyian kértétek megosztom Veletek ezt is – bár ez tényleg annyira egyszerű, hogy hihetetlen. Az ötletem onnan jött, hogy egy időben nagyon rá voltam állva a jó kis büfés pizzacsigára, és úgy gondoltam miért is ne lehetne ezt miniben is elkészíteni, és mint aprósütit kínálni vendégségben. Azóta számtalanszor csináltam, és mindig osztatlan sikert arat!

 

Hozzávalók:

2-3 mélyhűtőtt leveles tészta

pizzakrém (szigorúan a klasszik tubusos) + saját készítésű szósz: paradicsomból, oregánóból…

30 dkg főtt füstölt tarja

2-3 hegyes erős paprika

1 kukorica konzerv

oregano

sajt

 

Kiolvasztjuk a tésztát, majd téglalap alakúra nyújtjuk (2-3mm vastag). Ezt megkenjük a pizzakrémmel, és nagyon fontos hogy valóban a régi jó kis tubusos pizzakrémet használjuk, mert ettől lesz olyan büfés-klasszikus! Emellett tehetünk rá még saját készítésű szószt is, vagy éppen megmaradt bolognai spagetti mártást, vagy chilis babot (én már ezzel is próbáltam, mivel egyszer eléggé túlfőztem magam belőle)….lényeg, hogy kerüljön rá a pizzakrémből is. Ez után megszórjuk oregánóval, rátesszük a kockára vágott tarját, a kukoricát, a felaprított hegyes erős paprikát és egy kis sajtot – illetve tegyünk bele bármit, amit jónak gondolunk: maradék felvágottak, nyitott borsó konzerv, bolognai szósz, hagyma, póréhagyma…..majd kissé megsózzuk, és végül feltekerjük. Ezt megkenjük tojással, hogy szép fénye legyen. Majd fogjuk a tekercsünket és kb. ujjnyi vastagságú szeleteket vágunk belőle, amiket szépen tepsire fektetünk (amibe már belehelyeztük a szilikon lapunkat, hogy ne ragadjon le), kissé megnyomkodjuk őket, hogy szép kerek formákat kapjunk. Ez után sajtot szórunk rá, és mehet is a 180 fokos sütőbe, ahol addig sütjük amíg meg nem pirulnak, kb. 10-15 perc. Iszonyú egyszerű, szinte elronthatatlan, szóval hajrá!!!

Szinyóre 2011.01.04. 10:29

Először is nagyon boldog új évet Mindenkinek!

Bizony-bizony utoljára tavaly írtunk a blogunkra, még karácsony előtt, ami nem most volt, de remélem hogy nem tűntek el a lelkes olvasóink...hanem ők is pihentek az ünnepek alatt.

A karácsony alatt, nem tudom ez másoknál is normális e, de megint felugrott egy pár plusz kiló, de hát ez nem is olyan meglepő, ha ez ember egyik jobb étkezésből és vendégségből a másikba esik....de itt a január és az új élet - mostmár oda kell figyelni, és meg kell szabadulni a felesleges plusztól. Na ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól csak saláta recepteket olvashattok majd! Én inkább annak a fogyókúrának a híve vagyok, hogy sok sport, kevés vacsora, de napközben, pl. ebédre kell a normális étel...inkább a nassolást és hasonlókat kell visszafogni. Ez ugyan kevésbé haladós módszer, de az eredménye legalább hosszan tart...ez nem is annyira fogyókúra talán, hanem inkább életmódváltás....de nem ecsetelem ezt tovább, mert ki kíváncsi egy főzös blogon arra, hogy a januári fogyókúra őrület épp hogy érinti a szerzőt... :) - inkább megosztom Veletek a karácsony előtt is ígért sütik receptjét, hátha valaki nem fogyózik és még januárban megsüti!

Szóval kezdem a mézeskrémessel. Rengeteget olvastam utána a neten, illetve kérdezősködtem is a szakavatott "mézes-krémes guruknál", hogy ők hogyan is készitk el ezt a sütit. Nem volt egyszerű dolgom, mivel azt sikerült megtudnom, hogy 2 fajtája is létezik ennek a sütinek (a grízes és a karamellás krémes verzió), és senki nem tudta elmondani, hogy melyik is a finomabb típus....végül aztán a grízes mellett döntöttem, Keresztmamám is ezt a verziót csinálja, nagyon jól - és nem bántam meg. A recept a következő:

Hozzávalók:

mézes lapokhoz

  • 45 dkg liszt
  • 15 dkg porcukor
  • 1 késhegynyi szódabikarbóna
  • 3 ek olvasztott vaj
  • 4 ek olvasztott méz
  • 2 egész tojás (villával felverve)
  • 4 ek tej

 töltelékhez: ha jót akartok ezt szorozzátok be kettővel!!!! Tehát dupla mennyiséget csináljatok!

  • 1/2 l tej
  • 10 dkg búzadara
  • 25 dkg margarin
  • 20 dkg porcukor
  • 2 cs. vaníliás cukor
  • 1 tojássárga
  • 20 dkg sárgabarack lekvár

 csokoládémázhoz

  • 20 dkg étcsokoládé
  • 1-2 kanál hollnad kakaópor
  • 20 dkg vaj

A tészta készítése:

  1. A mézes lapokhoz valókat félkemény tésztává gyúrjuk. Ha még kíván tejet, aprénként lehet bele picit tenni.
  2. A tésztát rúd formára sodorjuk és négyfelé osztjuk.
  3. Mindegyik tésztacipót nagyon lisztezett felületen kinyújtjuk, ami nem könnyű, mert egyrészt eléggé ragadós a tészta, másrészt nagyon vékonyra kell nyújtanunk. Az én tanácsom ehhez a művelethez az, hogy ne csak simán egy lisztezett felületen nyújtsuk a tésztát, mert ha jól is sikerül, akkor még mindig ott lesz az a nehéz rész, hogy hogyan is helyezzük át a tepsibe.... hanem haladjunk a korral - és fogjuk a szilikon sütőlapunkat (akinek még nincs, az sürgősen szerezzen be, mert e nélkül nem élet az élet... de tényleg annyira megkönnyíti az ember életét a konyhába, hogy nélkülözhetetlen) és magán a szilikon lappon nyújtsuk ki a tésztát. Ez után nincs más dolgunk, mint szépen alányúlni és átemelni a tepsinkbe. Betesszük 200 fokra előmelegített sütőben, itt sötét zsemleszínűre sütjük. Vigyázzunk, nagyon gyorsan sül, kb. 6 perc/ lappal számoljunk. Ha megsült a szilikon lapról simán csak lecsúsztatjuk, és már nyújthasjuk is a következőt - és amíg az sül, kenjük meg a már kész lapunkat a közben elkészült krémmel.

Töltelék készítése:

  1. A tejet felforraljuk és a lassan beleöntjük a grízt, ha megfőtt, keverve kihűtjük (tehát nincs más dolgunk, mint egy sima tejbegríz készítése). Amikor langyos, hozzáadjuk a cukorral, vaníliás cukorral és tojás sárgával habosra kevert margarint. Itt megint csak egy jó tanács - én dupla adag krémet csináltam...és azt tömtem bele a lapok közé....ezt igazából az Anyósomtól tanultam, aki szintén nagy főzőmester - Ő az aki mindig minden sütibe dupla mennyiségű tölteléket tesz, legyen az zserbó vagy éppen mákos beigli (na abba néha tripla adagot is tesz :) - és mindig meg kell állapítsam, hogy ettől annyira finom minden sütije. Szóval ezért úgy határoztam, hogy követem a példát, és rögtön dupla adag krémet csináltam a mézes-krémesemhez, és nagyon jól tettem...mert ettől lett mézes KRÉMES, nem pedig száraz kemény mézeslapok egymáson egy kis krémmel....szóval mindenkinek ajánlom, hogy duplálzzon!!!

Összeállítás:

  1. A mézeslapot, ami a sütés után kőkemény, ha jól dolgoztunk, locsoljuk meg egy kis rumos tejjel, ettől hamarabb és biztosan bepuhul. Nem kell sok tej, én például a viráglocsoló spriccnibe tettem a rumos tejet és azzal fújtam rá párszor.
  2. Erre jön a házi baracklekvár réteg.
  3. Ezt követi a felturbúzott tejbegrízes töltelékünk jó vastagon...min. olyan vastagon, mint amilyen vastagságú a tésztánk.
  4. Majd megint egy mézes lap következik.... és ezt így folytatjuk.... majd az utolsó mézeslapunk tetejére már nem kenünk krémet, de azt is meglocsoljuk egy kis rumos tejjel! Erre már csak a csokimáz jön.

Csokoládémáz:

Bár már ezerszer csináltam különféle sütikre, ezzel pórul jártam. Első körben ugyanis kispóroltam belőle a vajat - amit most mondok mindenkinek, hogy szigorúan tilos!!! Ugyanis először kevesebb vajjal csináltam, és bár egy gyönyörű, de kőkemény csokimázat kaptam, amit sem felszeletelni nem volt egy álom, sem megenni - mert olyan érzés volt, mintha egy kemény tábla csokit ropogtatnánk a süti tetején. Ekkor jött Pityó, aki amikor látta, hogy hogy ki vagyok ezen, hogy ez rontja el az egyébként szuperfinom sütimet, és már-már azon gondolkozom, hogy most kezdem az egészet elölről... fogta és elkezdte leszedni a csokitetőt...ami így utólag nem is volt olyan nehéz, hiszen kemény volt és egész jól le lehetett pattintani. Ez után megcsináltam újra a csokimázat a fent leírt hozzávalókkal (ami még mindig jobban hangzik, mint egészen új sütit sütni), ebből már nem spóroltam ki a vajat sem.... és így második nekifutásra, elkészült a tökéletes mézes-krémes! Egyébként az elkészítés menete annyi, hogy a darabokra tört csokit vízgőz felett megolvasztjuk, majd belekeverjük a vajat és a kakaóport.

Ez után már tényleg nincs más dolgunk, mint pihentetni a sütinket minimum egy estét hűvös helyen, majd tálalás előtt – ha rám hallgattok szigorúan vonalzó mellett, szép egyformára felszeletelni (úgy lesz az igazán szép az összehatás, ha minden darab egyforma méretű…és ez nekem szemmértékkel nem menne) és egy pár órára a szoba melegén engedni, hogy finoman bepuhuljon és krémessé olvadjon.

Bár eléggé macerásnak tűnik a süti így első olvasatra, de egyébként nem vészes a dolog – csak amiatt hosszadalmas, hogy annyi lapot kell sütni. De viszont hosszan eláll, és napról napra csak finomabb lesz!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Juhtúrós-sajtos pogácsa (Anyu receptje alapján)

A december 26-i ebédre nekem az volt a feladatom, hogy ezt megsüssem, a többi finomságot a család egyéb tagjai készítették. Életemben ez volt a 2. pogácsám, és egészen finom lett…

Az elkészítés gyors és egyszerű, mivel nem kell csak kiszaggatva keleszteni, ezért megosztom Veletek, mert gyors vendégvárónak szerintem ez jó kis recept.

60 dkg liszt

15 dkg RAMA, 15 dkg VAJ, 3 evőkanál zsír

2 tojássárgája

1 kis pohár tejföl

4 dkg élesztő kis tejben megfuttatva

5 dkg reszelt sajt

15 dkg juhtúró

½ sütőpor

3-4 kanál só

 

Ezt összegyúrjuk jó alaposan, majd kiszaggatjuk (én feles pohárral…mert pogácsaszaggatóm még nincsen), és kelesztjük meleg helyen kb. 1 – 1,5 órát. Ez után megkenjük tojással, sajtot szórunk rájuk és 200 fokon 10-15 perc alatt megsütjük.

 

 

 

 

Újabb sűrű hétvégén vagyunk túl. Az új ház bizony számos házavatót "kíván", így ez alkalommal pénteken a barátokat, szombaton pedig a családot láttuk vendégül. Annak érdekében, hogy ne töltsem a konyhában az egész hetet, igyekeztünk olyan menüsort kitalálni, ami kiadós, választékos de mégis viszonylag gyorsan elkészül. A másik szempont pedig az volt, hogy a klasszikus magyaros, nehéz ételek irányába menjünk, mert Attila barátai is és családja is leginkább ezt a vonalat preferálja.

Pénteken tehát sült oldalast és bőrös karajt és lapockát sütöttünk héjában sült krumplival és majonézes krumplisalátával. A desszertbe anyukám besegített némi csokis-diós kekszel és emellé browniest sütöttem. Pogácsát ezalkalommal a cukrázdából hoztunk, mert arra már nem lett volna időm.

A hozzávalókat, így a húst is a békásmegyeri piacon vettük. Most voltunk ott először, így előbb felfedeztük a terepet. Nem túl nagy de széles és igényes választékkal büszkélkedhet ez a kis piac, amiről már eddig is jókat hallottunk. Van egy nagyon gusztusos halas pultja is, aminek nagyon örültem, mert az átlag halasok inkább a mennyiségre mennek, kiteszik amilyük van, de nem adnak a "körítésre". Az itteni pult viszont olyan volt, hogy már-már az olaszországban látott gyönyörű, igényes piaci látványra hajazott. Persze ahogy ők csinálják az egy külön műfaj, de a magyarországon látottak közül ez közelítette meg leginkább az ott látottakat.

Tehát megvettük az oldalast, a lapockát és a karajt. Ezeket miután szépen letisztogatta Ati (ez továbbra is az ő feladata, szerencsére), némi húsfűszer, só, bors, foghagyma kíséretében, enyhén bevagdosva, mehetett is a sütőbe fólia alatt. Nagyon ajánlom, hogy ilyenkor ne csak pucolt foghagymát tegyetek a hús mellé, hanem egész, pucolatlan fejeket is. A több órás sütés után ugyanis nem feketedik meg, könnyen kicsusszan a héjából és egész más íze van, mint a csupaszon sültnek!

Körülbelül másfél óra után, levettük a fóliát, és onnantól addig sütöttük amig a bőr úgy meg nem pirult, hogy az az igazán ropogós, már-már szárazzá sült forma legyen. Szerintem így a legjobb.

Az utolsó fél órában mellé dobtam a már félig megfőtt egész krumplikat héjastul, és persze azokat is locsoltam bőszen 15 percenként a kisült zsírjával.

A krumplisalátát előző nap előkészítettem, megfőztem a krumplit, felvágtam a hagymával együtt, sóztam, borsoztam, és tettem rá egy kis vegeta szerű folyékony fűszert, abban állt egész éjjel. Másnap életemben másodszorra megpróbálkoztam igazi majonéz készítéssel. Előtte konzultáltam Eszterrel is, hogy ő hogyan is emlékszik erre, de mivel mindketten régen csináltunk már, Katit pedig nem értük el, aki pedig mestere a majonézes krumplisalátának (higyjétek el, hatalmas különbség lehet krumplisaláta és krumplisaláta között), így együtt kisilabizáltuk, hogyan is csináljam. Olajat és vajat melegítettem vízgőzön, majd beledobtam a tojássárgáját, de mivel túlságosan felhevült addigra a zsíradék, rögtön összeugrott a tojás. Így ez az első adag a WC-ben landolt. Másodszorra már rutinossabban, a még langyos zsíradékba tettem a tojásfehérjéket, és óvatos gőz felett kevergettem pár percig, utána fokozatosan hozzáadtam az egyéb hozzávalókat - só, bors, cukor, citromlé, mustár - egy perc után levettem a gőzről, majd belekevertem a tejfölt és még utána ízesítettem. Kicsit azért csaltam is, és némi bolti majonézt is csurgattam a biztonság kedvéért. Ezt a masszát aztán ráöntöttem a hagymás krumplira, és betettem még pár órára a hűtőbe, hogy jól összeérjen.

A Browniees a barátnőim klasszikus receptje. Persze ma már mindenki kicsit másként csinálja. Zsófi például dupla adag kakaóval és cukorral (ami elég masszív de finom), Juli néha belecsempészik némi extra hozzávalót (lekvár, dió), Anci pedig réteslisztből.. :)

Szóval ez az egyik legegyszerűbb desszert, pillanatok alatt megvan és nagyon finom. Először 15 dkg vajat 15 dkg feketecsokival fel kell olvasztani, ha ez kész, vegyük le a tűzről és folyamatos kevergetés közben adjuk hozzá a következőket, ebben a sorrendben: 4 ek kakaópor, 4 egész tojás, 20 dkg cukor (én egy kicsit kevesebbet szoktam, mert jobb szeretem ha nem túl édes), 10 dkg liszt és egy kis rum. Ha ez kész, kivajazott, kilisztezett őzgerinc formába öntjük (nekem olyanom nincs, így már megszokottan a szilikon kuglófformába öntöm, ami szintén nagyon látványos a végén). Felmelegített sütőben kb. 10 percig 180 fokon sütjük, utána lejjebb vesszük és még 20-30 percig hagyjuk. Közben hústűvel csekkolom, hogy még akkor vegyem ki, amikor nem szilárdult meg teljesen, és a közepe még folyik. Ha kész, kiborítom és akár azonnal lehet enni, de hidegen is tökéletes. Eredetileg magában lehet feltálalni, de vanília fagylalttal és meleg cukros gyümölcspéppel egyszerűen isteni!

 

A szombati menü baconbe csavart csirkemáj és aszalt szilva volt áfonyás-fetás salátával, ezután flamant pörkölt krokettel és házi szilvabefőttel, édességnek pedig somlói galuska és beigli (ezutóbbik is segítséggel, a szülők által készültek). A gyerekeknek pedig az előző napi sült húst szolgáltuk fel, lévén a pörkölt a mai fiataloknak sajnos nem éppen a kedvencük.

 

A baconbe csavart finomságokhoz az aszaltszilvát megfuttattam egy kis vörösborban, épp hogy felfort, le is vettem a tűzről. A májjal semmi mást nem kellett csinálni, mint megfelelő méretűekre szelni. Én úgy szeretem, ha tényleg csak falatnyik, így 2-3 centis darabok lettek. Ezután csak körbetekertem őket baconnal, fogpiszkálóval rögzítettem (amit előtte egy kis vízben áztattam, hogy ne égjen el), és be a sütőbe. 170-180 fokon 20-25 perc alatt készre sül.

Az aszalt szilva Stahl Judit receptje alapján felturbózható úgy, hogy sajtkrémmel töltöd meg, mielőtt baconbe csavarod. Ezt is próbáltam még, isteni finom, de annyi vele a macera, hogy szerintem nem éri meg. Egyszerűbb így simán, és így is sikert arathatunk vele.

 

Az áfonyás saláta nem túl régi újításom. A vacsoracsata nálunk rendezett fordulóján csináltam először. Alapvetően nem szeretem az édes-sós vegyítéseket, de ez annyira el van találva, hogy minden szkeptikus olvasónak ajánlom.

Hozzávalók:

Egy tál vegyes saláta (madár, rukkola, jégsaláta)

koktélparadicsom (max 10-15 db)

1 piros kaliforniai paprika

1 répa reszelve

fél csomag fenyőmag, napraforgómag és mandula, megpirítva óvatosan

15-20 dkg feta sajt

Ezeket mind összevágva bele egy nagy tálba, és mellé az öntetet a következőképpen készítjük: kb 1 dl oliva olaj, 3-4 ek balzsamecet, 2-3 ek méz és egy csomag aszalt áfonya (frissel még nem próbáltam, biztos úgy is finom, de nekem ez bevált). Ezt jól összekeverni, fél órát állni hagyni, hadd érjenek össze az ízek és az egészet ráönteni a salátára. Kész is, tényleg isteni magában is, de a baconos falatokhoz is illett.

 

 A flamand pörköltet Ati csinálta. Az alapja hasonló a normál pörkölthöz: némi zsíradékon hagymát kell dinsztelni (1 kg húshoz 1-1,5 fej), rászórni pirospaprikát egy kis őrölt köményt, majd mehet rá a felkockázott hús, melyet addig kevergetünk, míg némi szine lesz, és elkedi engedni a levét. Közben sózzuk, borsozzuk. Ha ez már szépen összeállt, akkor jön a meglepetés: vörösbor helyett barna sörrel öntjük fel (1 kiló húshoz fél liter), és egy csomag aszalt szilvát dobunk bele. A fűszereknél is van némi plusz: majorannát és kakukkfüvet szórunk bele. Így hagyjuk főzni, míg a hús már elkezd levet engedni. Ezután fehér kenyér szeleteket, héjuktól megfosztva, megkenünk mustárral és arccal lefelé befedjük vele a pöröltet úgy, hogy az egy kalapot képezzen rajta. Utána addig főzzük még, amig a kenyereket teljesen magába nem szívja a pöri és teljesen eltűnik benne. Az egésznek egy kicsit édeskés, vadpörkölthöz hasonló íze lesz. Köretnek mindenképpen krokettet ajánlok mellé, és házi szilva kompótot. Isteni, eddig mindenkinek ízlett, akinek csináltuk, pedig elsőre tudom, hogy kicsit bizarul hangzik, de hajrá!

 

Az én drága férjem szombatonként gyakran meglep engem egy álatala készített reggelivel, amit nagyon szeretek :) De talán meg is érdemlem, ha arra gondolok, hogy hétköznapokon ő mindig arra ébred, hogy a kávégép darálja a kávét, ami a reggeli készítés utolsó fázisa - tehát ahogy kinyitja a szemét kint várja a reggelije, na nem kell nagyon komoly dolgokra gondolni, csak egy kis abonett vagy piritós sonkával sajttal és salátalevéllel (ez most a mániám, minden szendvicsre salátát rakok) és nekem egy fincsi tea, neki meg a kávéja és egy pohár narancslé. 

Ez mind nagyon idillien hangzik, de sokszor mégsem annyira az, mert ott van az a szemét lágy tojás - amit Pityó minden egyes szombaton megpróbál megcsinálni és szinte sosem sikerül!!! Ezek után persze, attól függően, hogy épp egy kiadós péntek esti buli utáni szombatról van e szó vagy sem, több-kevesebb ingerültséggel reagáljuk le a szituációt....mindenesetre volt már földhöz vágott lágy tojás is szombat reggelire! Pedig az én Drágámat szinte lehetetlen kihozni a sodrából, nála nyugodtabb természetű embert alig ismerek...de a lágy tojásnak mégis sikerül! Ezért aztán , Pityó külön unszolására és kérésére, hogy így ő is hasznát vehesse a ennek az oldalnak, elhatároztam, hogy szentelek a LÁGY TOJÁSNAK egy külön blog bejegyzést - a szombati romantikus, férjek által készített reggelik érdekében!

A lágy tojással nincs könnyű dolgunk, hiszen egyrészt nem látjuk, hogy mi történik odabent - a tükörtojás, a rántotta mind sima ügy ehhez képest -, másrészt annyi de annyiféle tojás van manapság - más a piacon, más a szupermarketekben: kicsi méret, nagy méret, bio, extra sárga, mélyalmos....csak győzzön kiigazodni az ember! Aztán ha mégis úgy döntünk, hogy megpróbáljuk, akkor hogy biztosra menjünk, próbálunk utánanézni az internetes szakirodalomnak, ahol mindenféle jó tanácsot olvashatunk:

- tegyük hideg vízbe, és forrás után főzzünk 2-3-4 percig
- tegyük forrásban lévő vízbe, és főzzük 3-4-5 percig

- sózzuk a vizet/ne sózzuk

- öntsünk ecetet a vízbe, akkor nem reped meg a tojás

- húzzuk le a tűzről a vizet, amikor belehelyezzük a tojásokat.....

 

Ez kapásból egy csomó lehetőség, de még mindig nem kaptunk infót olyan fontos részletekről, hogy a hűtőből kivett tojásra vonatkoznak ezek az információk, vagy szobahőmérsékletűre?

Lobogva forrjon a víz, vagy csak gyöngyözve?

Hány centire lepje el a tojásokat a víz?

Akkor most kell-e só, vagy sem? És ecet?

Ja és mekkora és milyen típusú tojásokról van szó, mert nyilván az sem mindegy!!!

 

Mielőtt az gondolná mindenki, hogy ez a bejegyzés sosem lyukad már ki sehova sem, és most sem tudjátok meg a tuti lágy tojás készítési praktikát, akkor tévedtek! A következő módszerrel 90%ban elkészíthető a már szilárd fehérjével és még remegős-folyós sárgájával rendelkező számomra tökéletes lágy tojás (persze azért azt hozzá kell tenni, hogy van aki szinte nyersen szereti...na ez a bejegyzés nem nekik szól...):

A legjobb, ha éjszakára kivesszük a hűtőből a tojásokat - ne de ki tudja mit kíván majd másnap reggelire - szóval ha ez nem működik, mert nálam egyébként nem szokott, akkor, reggel, amikor kivesszük a hűtőből tegyük langyos vízbe őket arra az időre, amíg felforraljuk a vizünket, amibe teszünk egy kevés sót is. Amikor a víz már gyöngyözve forr, bele helyezzük a tojásokat úgy, hogy 4-5 cm magasan ellepje a víz. Pontosan 4 és fél, max. 5 percig főzzük, ez után leöntjük róla a vizet, és felengedjük hideg vízzel, hogy véletlenül se legyen belőle kemény tojás, mire megterítjük az asztalt. Csak a teljesség kedvéért: én vagy a piacon veszem a tojást - vagy ha arra kényszerülök, hogy a szupermarketek valamelyikében szerezzem be, akkor a friss extra sárgát szoktam választani (ennek legalább van színe, míg a bio tojás olyan, de olyan fakó és mini, hogy az embernek elmegy a kedve az egésztől, szóval azt kifejezetten nem ajánlom!).

Remélem sokaknak lesz sikerélménye a fentiek alapján...és amit a legjobban remélek, hogy Pityónak is sikerül eszerint elkészítenie az én kis hétvégi reggelimet! Majd beszámolok róla jövő héten - ez legalább egy tuti jó teszt lesz, hogy egy laikus számára mennyire érthető és lekövethető az, amit mi itt Ágicával összehordunk Nektek!

Most pedig megyek és elkérem a Keresztmamám szuper finom mézes-krémes receptjét, mert az lesz az egyik süti, amit elkészítek karácsonyra! Legalábbis ezek a tervek :)

Ha megsütöttem és sikerült, akkor természetesen olvashatjátok majd ezt a titkos családi receptet is!

 

 

 

KissÁgica 2010.12.16. 15:48

KissÁgica 2010.12.16. 15:48

Húha jól eltelt az elmúlt két hét, így aztán nem is írtam.

Szóval ahogy Eszter is említette, szombaton hagyományos karácsonyi vacsorás vendégséget tartottunk az új házikónkban :) A mi feladatunk a kacsa volt, vöröskáposztával és hagymás krumplival. Vöröskáposztát most csináltam életemben először, Apuci receptje szerint, és ha nem is lett olyan isteni, mint az övé, azért szerintem elsőre nagyon finomra sikerült.

Vöröskáposzta

(én ennek a háromszorosát csináltam most, de hát 30 embert vártunk)

1 fej vöröskáposzta

2 fej hagyma

2 alma

2 ek vörösborecet

1 teáskanál örölt kömény

majd fél üveg házi szilvalekvár

vörösbor érzésre (szerintem 1-2 deci simán belecsusszanhat)

só, bors

 

Elkészítés:

Hagymát felaprózni, olajon (vagy a kacsa zsírjában, ha már van, az a legjobb) üvegesre párolni, megszórni köménnyel, kicsit hagyd, hogy átjárja az íze, illata. Ezután mehet rá a vékonyan felszeletelt káposzta, amit előtte besóztunk, ezt hagyni kell jó 10-15 percig, hadd puhuljon, párolódjon. Amikor már látványosan összeesett, rádobni a vékonyra szelt almákat, vörösborecetet, vörösbort, szilvalekvárt, sót, borsot.

Lefedni, néha megkevergetni, de hagyni hadd párolódjon magában. Legalább fél óra kell neki, de ez edénytől is függ. Kóstolgatni kell, és abból úgyis tudni lehet. Közben persze ízlés szerint mehet be még több bármely hozzávalóból, ezt már mindenki ízlelőbimbóira bízom.

 

A kacsát ezalkalommal újdonsült Vőlegényem :) sütötte.

Először szépen megtisztogatta a melleket és combokat. Hát ehhez nekem nem lenne gusztusom, úgyhogy jelzem Eszter, én is beszereztem azt a tündéri párt, aki hajlandó ilyenekben segíteni ( a vöröskáposztát is felvágta, miután az első 5 percben rádöbbentem, milyen borzasztóan fog kinézni a kezem utána) :)

Szóval szépen megtisztogatta, ehhez még a szemöldökcsipeszemet is igénybe vette...úgyhogy az kuka, karácsonyra kérek másikat.

Ezután semmi mást nem tett, mint bevagdosta a tetejét, jó kis zsírral kikent tepsibe helyezte őket, némi sóval borssal megízesítette (illetve én, ezt a részt én vállaltam), és irány a sütő, ahol 180 fokon először egy órát fólia alatt, néha meglocsolgattuk a zsírjával, majd fedetlenül addig sütöttük, amíg igazán ropogós nem lett a bőre. Mellé közben hagymás krumplit csináltam, ami szerintem tökéletes köret választás a madárkához.

És ennyi... Bár ez az étel végképp nem bonyolult, mégis van valami megfogalmazhatatlan titok, amitől egy kacsasült igazán jó lesz. És ehhez Ati tényleg ért... és remélhetőleg én is..legalábbis amikor legutóbb én csináltam, az is nagyon finom lett :)

Szóval ajánlom ezt mindenkinek, annál is inkább, mert egy üveg bor felett eltöltött több órás beszélgetésünk eredménye kapcsán a múltkor végre rájöttem, mi a kedvenc ételem: És hát a kacsa sült lett!!!!

 

Szinyóre 2010.12.16. 11:18

Szombaton meg volt a szokásos éves karácsonyi vacsi a barátokkal, amit idén Ágicáék új házában tartottunk! Ezek a vacsorák piknik alapon működnek, a lényeg, hogy a legtöbb lány süt-főz valamit, amit előre megbeszélünk és felosztunk, hogy senkinek ne legyen akkora a meló - mert azért 30 főre főzni nem kis munka, és nem kis anyagi megterhelés...

Az én részem idén is, mint ahogy azt korábban már írtam, a már évek óta a nagysikerű májpástátom volt lilahagyma lekvárral, és emellé még csináltam gesztenyeroládot is a Nagyi klasszikus receptje alapján.

Ezek a receptek mind nagyon egyszerűek és mindig nagyon népszerűek, szóval ajánlom mindenkinek - különösen így karácsonykor, ha valami ünnepi újdonsággal akarjuk meglepni a családot, barátokat!

Májpástétom

70 dkg máj (ez lehet csirke, vagy bármi más - kinek ahogy a pénztárcája engedi...de egy a lényeg, nem ezen múlik a siker)

50 dkg sertés hús

4-5 sárgarépa

2-3 fehérrépa

1/4 zeller

2 fej hagyma

Felaprítjuk a hagymát, megpirítjuk rádobjuk a feldarabolt sertéshúst, és csinálunk egy pörkölt alapot ebből: sóval, borssal, pirospaprikával. Kicsit összerottyanjuk és már dobjuk is bele a felkarikázott répákat és zeller darabokat. Ezt főzzük-főzzük és főzzük egészen addig amíg szét nem esik a hús és a zöldségek, persze szükséges mennyiségű vizet mindig öntünk alá, nehogy leégjen. Ha már minden puha és omlós, akkor rádobjuk a májat. Ezzel is főzzük, de ekkor már nem kell olyan sokáig, csak amíg a máj el nem készül...közben sózzuk és borsozzuk. Amikor elkészült fogjuk a botmixerünket és leturmixoljuk az egészet, belekeverünk egy kocka RAMAT, mustárt izlés szerint, plusz még sót és borsot. Ha tökéletes az ízesítés akkor beletesszük az egészet vagy egy őzgerinc vagy egy kenyérsütő formába, és a hűtőbe tesszük. Tálalás előtt átteszük a mélyhűtőbe egy órára, majd kivesszük és forró vízbe mártjuk, hogy szépen kieesen a formából a pástétom, és így tálcára helyezve tálaljuk.

Ezt a receptet Anyutól tanultam, de ahogy ő mondta a kóstoló után amit vittem neki a szombati adagból: "a tanítvány túlszárnyalta mesterét" :) - igazából utána kielemeztük a dolgokat, és rájöttünk, hogy a lényeg a zöldégekben rejlik - ugyanis ezt Anyu mostanában ki szokta hagyni, de nem szabad!!!!Ettől lesz olyan finom, kicsit édeskés beütése a pástétomnak!!!Szóval ezt a részét ajánlatos betartani a receptnek.

Hagymalekvár

4 kg lilahagyma

1 vörösbor

cukor, méz, só, bors, szójaszósz

Először is meg kell pucolnunk a hagymát, ami rettenetes meló: nem elég hogy végig kell bőgni az egészet, mert semmiféle taktika nem használ már amikről hallani lehet ilyen mennyiségű hagyma pucolása közben, de még tiszta lila is lesz a kezünk!Drága férjem ebben az évben megkímélt engem ettől a kellemetlen résztől, és mire hazaértem már a megpucolt és felvágott hagymákkal várt - szóval aki nem szeret hagymát pucolni az szerezzen be egy ilyen tündéri párt magának :))))

Ez után forró olajra cukrot dobunk, jó sokat (7-8 evőkanál) és karamellt készítünk. Erre rádobjuk a hagymákat, jól átforgatjuk, majd nyakonöntjük vörösborral, nyomunk bele mézet, sózzuk, borsozzuk és egy kis szójaszószt is teszünk bele még a színe miatt. És ez után főzzük jó sokáig...de tényleg sokáig, több órán át, hiszen itt lekvár készítésről van szó!!!Közben kevergetjük, ellenőrizzük, hogy elég folyadék van e rajta, nehogy leégjen. Ha már olyan lekvár állagú, akkor abbahagyjuk a főzést, persze előtte még kóstolgatjuk és rakunk még bele szükség esetén cukrot és kis sót. Hűtőbe tesszük, de tálalás előtt kicsit megmelegítjük, csak annyira hogy éppen langyos legyen. A pástétom mellé ez tökéletes, ettől igazán különleges lesz ez az étel!

 

 

 

 

 

 

 

 

Gesztenyerolád

3 db gesztenyemassza

1 db 25 dkg-s RAMA

porcukor ízlés szerint

holland kakaópor

rum

tortabevonó csoki

A gesztenyét összegyúrjuk kb 10 dkg margarinnal és egy kis rummal. Ez után bevizezzük a konyhapultunkat, rárakunk fóliát és azt is bevizezzük (ez nagyon fontos lépés, különben esélytelen feltekerni majd a roládot!!!) majd erre rárakjuk a masszánkat, szépen egyenletesen mintha egy tésztát nyújtanánk ki, téglalap alakban elhelyezzük. Kikeverjük a csokikrémet: margarin+sok holland kakaó és ízlés szerinti porcukor és rum. Ezt rákenjük a gesztenyemasszára, és ha nagyon extrát akarunk akkor itt tehetünk bele egy kis rumosmeggyet is. Most jön a nehezebb rész (egyébként egyáltalán nem nehéz, a nedves fóliával sima ügy az egész) fel kell tekerni a tortát. Ha ezzel megvagyunk, és szép roládot kaptunk, akkor készítünk még a tetejére csokibevonatot (felolvasztjuk a csokit vízgőz felett, teszünk bele egy kanál étolajat, és ezzel kenjük meg a tortát). Hűtőbe tesszük, és a vendégeknek tejszínhabbal tálaljuk.

Az egész süti meg van kb. fél óra alatt, nem kell sütni semmit, és biztosan nagyon finom lesz. És ha éppen diétáznánk, ami persze ritkaság így a nagy ünnepi kajálások közepette, akkor ezt könnyen el lehet készíteni diétás verzióban is, cukor nélkül, és diétás-bio gesztenyemasszából.

 

Nos meglehetősen sok, és nagyon tuti családi receptet osztottam most meg Veletek! A fenti három recept 3 generáció terméke: a gesztenyerolád Nagyié, a pástétom Anyué, és a hagymalekvár meg az én újításom. De a baráti társaság visszajelzéseit tekintve egyáltalán nem idejemúltak ezek a fogások, sőt szerintem megéri leporolni ezeket a régi családi recepteket!

Remélem az ünnepek során megcsináltok majd ezekből párat :)

 

 

 

 

Szinyóre 2010.12.09. 13:51

Hétfőn jöttünk haza Hamburgból, és még este Pityó kitalálta, hogy főzzek neki egy indiai chicken curry masala-t, basmati rizzsel, naannal és persze menta szósszal. Szóval, bár hulla fáradt voltam, de egy ilyen felkérésnek nem szoktam nemet mondani, úgyhogy gyorsan meg is főztem - és szokás szerint nagy sikert aratott. Ez egy praktikus kis recept, ezt szoktam főzni a szülinapi bulikra is, mivel mindenki imádja, nagyon különleges, és ugyanakkor egyszerű és gyorsan elkészíthető és nagy adagban is könnyen megfőzhető. Egyedüli macerás rész a naan (indiai kenyér) sütése - de megéri küzdeni vele, mert ezzel az igazi a menü :)

A recept a következő:

Csirke curry tikka masala (4-5 főre)

 Hozzávalók:

1-1,5 kg csirke

4-5 fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

sárga, vörös, és zöld curry (beszerzési hely: Culinaris pl.)

5 db paradicsom

1-2 paradicsom konzerv

1-2 doboz kókusztej

friss gyömbér

friss koriander

1 lime

TIKKA MASALA fűszerkeverék paszta

 

Recept:

  Csirkét és hagymát felaprítod, csirkét besózod és curryvel (sárga) beszórod

Hagymát kevés olajon megfuttatod, majd rádobod a csirkét – megpirítod a csirkét

Ha megpirult a hús, rádobod a felkockázott paradicsomot, illetve a paradicsom konzerveket (lustábbak csak konzervet), rányomod a fokhagymát

Rányomsz a zöld és vörös curry pasztából egy-két jó evőkanálnyit (vigyázat mert csípős)

Ráöntöd a kókusztejet

Belereszeled a friss gyömbért, és esetleg kockákat is raksz bele

Beleaprítod a friss koriandert

 Raksz bele kb. egy kanálnyi szintén Culinárisban kapható MASALA fűszerkeverék pasztát

Rányomod egy lime (ha nincs a citrom is megteszi) levét

Kb ennyi a lényeg, a fűszerekből persze kóstolgatás után még szükség szerint tenni kell bele, illetve a kókusztejből és a paradicsomból is, ugyanis ezek adják a szaftot.

 

KÖRET:

      Basmati rizs

NAAN – indiai kenyér

 

Hozzávalók: 500 g liszt, 2 tk só, 7 g szárított élesztő, 3 ek olíva olaj, 3 dl víz

Elkészítés:

 Egy nagy tálban keverjük össze a lisztet a sóval, az élesztővel és az olajjal, majd fokozatosan adjunk hozzá annyi vizet, hogy puha, de nem nedves, ragadós tésztát kapjunk. Jól gyúrjuk össze, majd tegyük egy kevés olajjal bekent tálba, fedjük le és hagyjuk 1 órát állni, hogy 2-szeresére keljen. 

Ezt szedjük kb. 8-10 egyenlő részre, majd egy előre kikevert koriander+fokhagyma+olaj trutyiból jól nyomkodjunk bele a tésztába, majd kézzel vagy ha így nem megy egy nyújtófával formázzuk a darabokat kb. 1 cm vastagságú és 15 cm átmérőjű körré. Hevítsünk fel egy serpenyőt közepes hőfokra és szárazon, olaj nélkül süssük meg benne a lepényeket, míg megbarnulnak (kb.3- 5 perc összesen).Én itt sütés közben szoktam még egy kicsit megkenni fokhagymás olajjal őket illetve aki azt szereti sajtot nyomni, szórni rájuk…nagyon tuti!!!

Ezt hagyományosan tandorban készítik el, de mivel ilyesmim még nincs otthon, és gondolom a legtöbbetekről ugyane elmondható, megteszi a serpenyő is!

 

MÁRTOGATÓK:

1.     Mentás lime szósz : joghurtba bele sok menta, lime leve és reszelt héja

2.     Mango chutney: vagy készen a culinarisból – vagy én a múltkor barackból főztem hasonlót, úgy mint egy lekvárt csak kis curryt és chilit tettem bele

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elsőre ha végigolvassátok úgy tűnhet mennyi miden kell ehhez, és milyen drága étel is ez - de ez nem így van! A curryket, illetve a tikka masala szószt egyszer kell csak megvenni, és akkor az kitart kb 8-10 alkalomra, hiszen mindig csak 1-2 evőkanálnyit kell használni belőle. A többi összetevő meg nem olyan extra, illetve drága - a kókusztejet is már szinte minden nagyobb üzletben meg lehet kapni...szóval egyszer kell csak elmenni és feltankolni ezekből a speciális fűszer pasztákból, és utána már ha bármikor eszünkbe jutna, hogy együnk egy jó indiait, akkor csak beugrunk egy sima üzletbe és bevásárolunk, és készülhet is a különleges vacsora!Ja, és a legjobbat még nem is mondtam, kb fél óra alatt kész van az egész...jó persze a naannak kell több idő, hogy megkeljen, de a tényleges munka vele kb fél óra! 

Hétvégén tartjuk majd a szokásos évi karácsonyi vacsorát a baráti csapatunknak...én pástétomot fogok főzni és hagymalekvárt (ami már - már hagyomány), Ágica meg kacsát süt. Ja és még valószínű csinálok egy gesztenye roládot is, ami a Nagyi találmánya, és ami iszonyú finom...szóval ha kíváncsiak vagytok ezekre a receptekre, akkor jövő héten biztosan megtaláljátok majd őket itt a blogon!

Szinyóre 2010.12.09. 13:36

Beindult a karácsonyi rohanás...meg Ágicánál is besűrösödtek az események....de majd ő mesél :)))))) - így aztán alig marad időnk főzni, nehogy még blogolni is róla.

Én a múlt hétvégét Hamburgban töltöttem, ahol a kis sógorom szerelme, Sári elkalauzolt minket egy nagyon szuper kis étterembe - ahol megkóstolhattunk egy igazi specialitást, amit úgy gondoltam érdemes itt megemlíteni, éspedig a -"Flammkuchen"-t. Ezt úgy kell elképzelni mint egy pizza, aminek már olyan nagyon vékony a tésztája, hogy szinte nincs is (talán mint egy palacsinta tészta, csak éppen ropogósra sütve), és erre aztán mindenféle feltétet tesznek, de tényleg mindent, gondolok itt pl. camamberre áfonyával, datolyára pármai sonkával....de persze vannak klasszikusok is: a speck + hagyma, vagy a ruccolás parmezános. Nagyon finom és nagyon extra!!!Drága férjem szavaival élve: "a pizza elmehet a ....-ba" - de tényleg azt kell mondjam, hogy ez volt a legjobb pizza-féleség amit valaha ettem, pedig jártam már pár helyen Olaszországban is, és eddig azt hittem hogy a Pármában megkóstolt friss pármai sonkás pizzát nem fogja überelni semmi sem. Próbáltuk megszerezni ennek a finomságnak a receptjét, de az étterem konyhájában nem voltak hajlandóak elárulni semmit sem...de majd a neten utána járok, és ha meg van a tuti, amit le is tesztelek, akkor az biztos hogy olvashattok majd róla!

Addig is egy fotó ízelítőnek:

 

 

Szinyóre 2010.11.24. 10:32

Úgy látszik ez a tészták hete :)

Vagy csak ennyire össze lennénk hangolódva drága szerzőtárs-barátnőmmel? Pedig tényleg nem egyeztettünk előre, hogy miket is főzzünk a héten....

De mégis, tegnap este én is tésztát főztem vacsira, nem is tudom mi ütött belém, hiszen esténként álatlában kerülöm az ilyen fajta szénhidrát bevitelt, de most nagyon megkívántam!És egyébként sincs annál jobb, mint egy szürke, egész nap esős hétköznapot, amit legszivesebben azonnal elfelejtenénk, egy romantikus vacsorával zárni otthon :)

Az én tésztám egy átmenet a penne arrabiata és a Pomodoroban kapható fantasztikusan finom "papfojtó" között (ha arra jártok, ezt mindenképp meg kell kóstolnotok, hiszen a recept lényege, hogy egy finom fokhagymás paradicsomos tésztát a végén megforgatnak egy hatalmas 10 kg-os kettévágott parmezán közepében, amit előtte meggyújtanak, és így sok-sok sajt leolvad, és az mind a tésztára kerül.....nyammmm).

Az elkészítést hagyma aprítással kezdődik, kb 1-2 fej hagymára van szükség és kb 5-6 gerezd fokhagymára, amit szeletekre vágok. Ezt megpirítom, de a fokhagymát csak később teszem bele, hogy megmaradjon a friss íze, majd rányomok nyáron friss paradicsomokat, télen meg inkább hámozott paradicsom konzerveket. Rakok bele friss bazsalikomot, és oregánót ami a teraszunkon növöget egy ládában (bár jelenleg a lépcsőházban telel, de egyenlőre ott is jól érzi magát), és chillit, és arrabiata fűszerkeveréket és természetesen sót és borsot, és egy picike cukrot. Így jó alaposan összerottyantom a szószt - és eközben felteszem főzni a tésztát,tegnap a pennét, de én még jobban szeretem a rigatonit, szóval igazán azt ajánlom hozzá (ennek sokkal nagyobb lyuk van a közepén és a szaft még sokkal-sokkal jobban át tudja járni). A főzési idő nagyon fontos, figyeljük, hogy mit írnak rá a tészta zacsijára,és szerintem abból általában le kell vonni minusz 1 percet - mert úgy kapunk igazi a al dente tésztát, ami elengedhetetlen az olaszos ízek előidézéséhez (de a legjobb talán ha kostolgatjátok).

Ha ezzel meg vagyunk, akkor összekverjük a tésztát a szósszal és rengeteg parmezánt reszelünk rá, és koktél paradicsomokat dobálunk bele, amik nem főnek szét, (hiszen ekkor már lekapcsolhatjuk a főzőlapunkat) sőt...még frissek, roppanósak maradnak, de a hő hatására még édesebbek lesznek.

Az eredmény egy parmezános, kicsit csípős (ez persze csak a chilin múlik...lehet nagyon csípős is) paradicsomos igazi olasz specialtitás! És bár biztos sokan azt gondoljátok hol marad valami hús a receptből?! Higgyétek el ebből nem hiányzik ilyesmi, pedig sok mindent végigpróbáltam már az én húsevő férjecském miatt, még a szerintem egyébként mindenbe passzolós pármai sonkát is, de erre a tésztára ő is azt mondja, hogy nem hiányzik belőle semmi, és úgy tökéletes ahogy azt a fenti leírásban olvashatjátok.

A tészta mellé mi is rosét ittunk, nálunk egy Sauska pörgött, és nagyon nagyon finom volt!

Mint ahogyan arra biztos rájöttetek nem először készítettem ezt a tésztát - ez egy jól bevált, 15 perc alatt összeüthető receptem - amihez minden szükséges hozzávalót lehet otthon tartani - és amikor csak eszünkbe jut, hogy de jó lenne valami finom kis vacsi, és mellé 1-2 pohár bor, akkor ez a menü tökéletes választás!!!

 

KissÁgica 2010.11.23. 17:20

 

Tegnap este főzőcskézni támadt kedvem, de mivel nem akartam se túl nehezet enni se túl sok időt tölteni a konyhában, így egy tepsiben sült tésztát improvizáltam, hogy mire hazaért Ati az edzésből pont készen is volt.

Még egy régről megmaradt csomag szivecskés durum tésztát főztem meg hozzá :)

Miközben az rotyogott, néhány szelet pármai sonkát hirtelen megpirítottam serpenyőben. Ezeket félretettem, majd foghagymás olajon spenótot pároltam némi borssal, sóval és főzőtejszínnel. A leszűrt tésztával összekevertem ezt a masszát, beletettem az apróra vágott sonkát, némi aszalt paradicsomot, félbevágott koktélparadicsomot, rikottát és még egy kis plusz tejszínt, mert úgy ítéltem, azt még kívánja. Összekevertem kicsit, bele a tepsibe, a tetejére még egy kis rikotta és parmezán sajt gazdagon. Kb fél órát sütöttem, míg a sajt meg nem pirult.

Nagyon finom lett (bár legközelebb az egész doboz rikottát bele fogom tenni és még több sajtot a tetejére).

Hozzá 2010-es Dúzsi Új Rosét ittunk, ami isteni választásnak bizonyult ehhez az ételhez, nagyon passzolt, már-már belesimult az ízébe. Először egy Béla Bandi Savignont kóstoltunk hozzá...de hát ég és föld volt. Bár azt is nagyon szeretem, de ehhez mindenképp a rosét ajánlom.

KissÁgica 2010.11.23. 17:17

Akkor tehát a Csokis keksz receptje. Egyszerű és gyors.

Hozzávalók:

10 dkg étcsokoládé

20 dkg finomliszt

1 kk. szódabikarbóna

10 dkg barna cukor

10 dkg (kb. 3 ek.) mogyoróvaj

2 tojássárgája

10 dkg puha vaj

Elkészítés:

A sütőt 160°C-ra előmelegítjük. A csokit apró darabokra vágjuk. A lisztet, a szódabikarbónát és a cukrot egy tálban összekeverjük. Beletesszük a mogyoróvajat, a tojássárgáját, majd a vajat és könnyű tésztává gyúrjuk. Kicsit darabosnak tűnik elsőre, de nem kell megijedni. Majd jöhetnek a csokidarabok, ezzel is jól átgyúrjuk. Ezután dió nagyságú gombócokat formálunk és a kezünkkel óvatosan tallér alakúvá formáljuk és a tepsibe helyezzük. (egyszerűbb még a kezünkben megcsinálni ezt a műveletet és nem a tepsiben, mert így arányosabb is lesz és nem ragad úgy le)

Kb 15 perc alatt készre sütjük, közben figyelve, nehogy túlsüljön mert akkor száraz lesz. Amikor kivesszük még kicsit puhának tűnhet de némi állás után megszilárdul és keksz állagúvá válik.

 

 

Szinyóre 2010.11.22. 09:46

A 7vége szuper jó volt: egy gyönyörű helyen voltunk a Pilisben, kb. csak fél órára a várostól, de ugyanakkor teljesen elzárva egy kis vadászházban, nulla térerővel - igazi kikapcsolódás :)

Sokat kirándultunk, és ettünk, ittunk! Pénteken Kati apukája közreműködésével készült a csapatnak egy fergeteges vaddisznó gulyás. Délelőtt 11től este fél7ig főtt a leves...ami az ilyen bográcsos ételeknél nagyon fontos. Szombaton óriásit túráztunk, és utána célba vettük a Kisrigó nevű éttermet, amit bátran ajánlunk mindenkinek: nagyon finom házias ételek, nagy adagok, megfizethető árak, és nem utolsó sorban gyönyörű túra útvonalak kiindilópontja maga az étterem, és annál nincs is jobb, mint a friss levegőtől kiéhezve beülni egy óriás ebédre :)

A sütiink az utolsó darabig mind elfogytak, és nagy sikerük volt! A linzerkészítés témában, akiket kikérdeztünk mindenki a sütés után lekvározók táborában tartozik, de azt is hozzá kell tenni, hogy így utólag egyáltalán nem érződött annyira a különbség az előre és az ulólag kent linzerek között. Szóval bármelyik megoldás jó szerintem, de próbálgassátok!!

És Ágica, szerintem a cookie recept is megéri hogy felkerüljön ide, mert bár kissé száraz volt a süti, de egy csokidarabos keksznek teljesen tökéletes - szóval kérlek tedd fel ezt a receptet is, hátha valaki gyors csokiskekszet akarna készíteni!!!

Szinyóre 2010.11.19. 11:17

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tegnap esténk valóban valahogy úgy nézett ki, ahogy drága Ágica barátnőm azt az előbb lefestette Nektek. Ő valóban egy pohár Tricollist iszogatott, és jókat szórakozott a fiúkkal hogy akkor most mit is írjunk ebbe a blogba (na jó, azért ne hogy azt gondoljátok, hogy ő nem segített, mert ez így nem lenne igaz, sőőőőőt......de az tény, hogy az általa választott cookie, amit szintén tegnap este sütöttünk kb 10 perc alatt kész volt, ami az álatalam kiszemelt linzerhez képest jelentős időmegtakarítás), miközben én csak gyúrtam-nyújtottam-szagattam-kis lyukakat szaggatam gyűszűvel-tepsi rakosgattam-megsütüttem-ezalatt egy új adagot gyúrtam-nyújtottam-szagattam....majd lekvárral kentem, ragasztottam, porcukroztam.... - szóval mindenki gondolja meg mielőtt linzer készítésbe kezd, hogy van e rá elég ideje és energiája, mert bizony bár az elkészítése nem nehéz, de időigényes, különösen, ha nagyobb mennyiségben készíti az ember.

Viszont a linzernek sok előnye is van, amellett az egy negatívum mellett, hogy fél7-től 11ig ezt sütögettük tegnap :) - mégpedig:

1. olcsó süti - mert alig kell bele valami, és ez fontos szempont, különösen, hogy az egyik kedvenc közös tortánk Ágicával egy 8000, - Ftos mascarponés sajttorta, ami bár tényleg fantasztikus...de azért talán kissé költséges. Bezzeg a linzer, kb 1000 Ftból meg lehet úszni a vásárlást hozzá, meg is lepődtük a kasszánál, amikor fizettünk, hogy uh...ennyiért is lehet sütit sütni?!? Nem hiába - drága nagymamáink tudnak valamit: hogyan lehet költséghatékonyan finomat sütni!

2. tartós - sőt annál jobb minnél többet áll - tegnap amikor megsült a fiúk próbálták kostólgatni, de hát eléggé kemény volt, és szépen hangot is adtak nem tetszésüknek. Kedves férjem röviden csak annyit mondott: érződik az a 7000, - Ft különbség a linzerünk és a sajttortánk között!!! Amitől, ha nem ismernénk olyan jól a linzertészát bizony akár idegesek is lehettünk volna, de mi nagyon jól tudtuk, hogy mára fantasztikus omlós puha süteményünk lesz, és így is lett: ma reggel már jóízűen eszegette a kávéja mellé a tegnap még oly kritikus férjem. Szóval ha valaki arra vetemedne hogy nekiesik linzert sütni, akkor csak türelmesen - rakjuk el min. egy éjszakára egy dobozba, és másnapra garantált a siker. De a lényeg nem is ez, hanem, hogy akár 4-5 nappal előre is megsüthejük, ami lássuk be karácsonykor a nagy készülődésben jól jöhet, hogy van egy süti amit nem az utolsó pillanatban kell elkészítenünk.

3. klasszikus házi ízek, mindenkit a nagymamája sütijére emlékeztet --- ami szintén a siker biztos garanciája, különösen ha házi baracklekvárral kenjük meg

Ha pedig valaki nagyon sietni akar, akkor folyamodjon Ágicáék családi módszeréhez - azaz megkenve és összeragasztva süsse meg, úgy sok időt lehet spórolni, a végén már én is csináltam így 1-1 tepsit tegnap, hogy kicsit meggyorsítsam a folyamatot. De ettől függetlenül továbbra is tartom magam ahhoz, hogy más ízű a sült és más a frissen belekent baracklekvár...és hát én az utóbbira szavazok :)

Gondolom már mindenki kíváncsi a receptre, amiről mostmár annyit beszéltünk, és amit Iluska barátnőnk juttatott eszünkben nemrégiben:

Klasszikus lekváros linzer

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 2 tojás
  • 25 dkg cukor
  • 37,5 dkg margarin
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • Valamint:
  • baracklekvár
  • vaníliás porcukor

Elkészítés:

A margarint a cukorral, a tojással és a vaníliás cukorral habosra keverjük. Belekeverjük a sütőporral összeszitált lisztet, és alaposan összegyúrjuk. Viszonylag lágy tésztát fogunk kapni (nekünk kicsit túlságos is lágy volt, ezért még tettünk bele kis extra lisztet). Legalább fél óráig hűtőben pihentetjük.

Kb. fél cm vastagságúra nyújtjuk (bár a recept ezt írja, de én ajánlom, hogy vékonyabbra nyújtsátok, mert a sütőpor bizony megteszi hatását, és meg fog emelkedni a sütőben), formára szaggatjuk, és 160 fokon kb. 10-15 perc alatt készre sütjük.

Ha megsült megtöltjük baracklekvárral és összeragasztjuk a korongokat (nem kell megvárni még kihűl, lehet kenni azon nyomban, csak bírja a kezünk), végül vaníliás porcukorral megszórjuk.

A linzeren kívül csináltunk még egy adagnyi Stahl-féle csokis cookie-t, és arról csak azért nem regélünk annyit, mert egyrészt a recepet megtalálható a Stahl-féle gyorsan finomat könyvben - és bár a süti tényleg kb 10 perc alatt elkészült (tehát a gyorsaság meg volt), de azért arra a közös álláspontra jutottunk, hogy ettünk már jobbat is, sőt....de hát biztos van aki ezt szereti!! Majd egyszer elkérjük Juli barátnőnk szuper finom cookie receptjét, és majd arról beszámolunk, de erről a mostaniról szerintem elég ennyi infó :)

Reméljük tényleg garantált lesz a sikere a sütiknek, de majd erről hétfőn beszámolunk, miután hazajöttünk az erdei kiruccanásunkból, ahova hamarosan indulunk egy kisebb csapattal kirándulni, bográcsozni, iszogatni 7végére! Nagyon remélem az eső is hamarosan eláll, mert ha így folytatja akkor semmi mást nem tudunk majd csinálni mint egész 7végén enni enni és enni, aminek nem lenne túl jó vége (jövő héten majd megint alig győzöm letornázni a 7végi bűnözéseket), bár legalább a süti tutira elfogyna :)

 

KissÁgica 2010.11.18. 21:25

 

  Épp egy pohár Tricolissal a kezemben próbáljuk kitalálni, mi is legyen a blogunk alcíme, ami frappánsan körülírja amit ezen a portálon közzé akarunk tenni. Ezzel eddig nem sokra jutottunk.

Ja közben Szinyóka még mindig a linzert süti, harmadik tepsivel, amibe egy órája belekezdtünk már. Amiben máris parázs vita keveredett, mert ő úgy tanulta, hogy a klasszikus lekváros linzer két felét külön-külön kell megsütni, majd később a lekvárt bele, és összeilleszteni. Az én anyukám viszont már a sütés előtt beletette a lekvárt és összeborította, így én csak ezt a verziót ismerem.
A fiúk is itt ülnek, ők lesznek az első döntő bírok, melyik a nyerő. A maradék sütit (ami azért remélhetőleg megmarad) a hétvégén kivisszük az "Erdőbe", hogy ott barátaink is megízlelhessék és eldönthessék melyik az igazi nagyi-recept.
 
 

 

süti beállítások módosítása