Szombaton lementünk Balatonra Szabkáékhoz Tihanyba egy kis társasjátékozásra, és pihizésre. Itt estére Szabka nagyon finom vacsorát főzött nekünk, amire bátran mondhatjuk, hogy egyszerű és egyben nagyszerű is volt! A fogások receptjeit, bár nem én készítettem azokat, de azért jelen voltam a főzés során, szeretném most megosztani Veletek – remélem nem hagyok ki semmi fontosat, de ha igen, akkor megkérem Szabkát, hogy majd korrigáljon egy kommentben.

A menüsor egy póréhagymás-parmezános krumplikrém levessel indult. Ez a recept a francia konyha egyik gyöngyszeme, és valóban nagyon különleges és finom.

Hozzávalók – 4 főre:

1 egész póréhagyma

2-3 szál szárzeller

1 fej fehér hagyma (szakácsunk szerint ez sokkal jobb, mint a sima vöröshagyma, mert kevésbé erőteljes izű)

5 darab krumpli

2 db maggi tyúkhúsleves kocka (illetve a ráérősebbeknek előre elkészített csirkehúsleves alaplé)

A krumplikat meghámozzuk és feltesszük megfőni. A többi hozzávalót felaprítjuk, vajat olvasztunk, majd erre ráöntjük a húsalaplét és ebben szintén elkezdjük főzni őket. Ha a krumpli is megfőtt azt is beletesszük, kicsit szétnyomkodjuk. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd fogjuk a botmixerünket és jó alaposan leturmixoljuk a levesünket – itt szerintem nagyon fontos, hogy tényleg kitartóan és alaposan turmixoljunk, nekem először furcsa is volt, hogy miért csinálja Szabka ilyen hosszan ezt a fázist, de a végeredményt tekintve egyértelmű a válasz: ettől lesz olyan igazán krémes és gyönyörű állagú a leves. Ez után az eredeti recept szerint még egy kis tejszínnel kéne felfőzni az így kapott krémünket, de szombaton ez a fázis kimaradt, ugyanis elfelejtettünk tejszínt venni.  Így utólag azt kell mondjam, hogy ez egyáltalán nem baj, sőt, az ilyen krémlevesekkel mindig az a bajom, hogy olyan nehezek és laktatóak, de ez, amiért kimaradt belőle a tejszín, könnyű maradt, és így szerencsére jutott hely a főételnek is a hasunkban.  J

A tálaláskor a leves tetejére apróra vágott póréhagymát vagy snidlinget szórunk, és parmezán forgácsokat teszünk és pár csepp olivaolajat spriccelünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

A főétel neve a szakács külön kérésére a „Szabka szüze” nevet viseli :)). A recept, ahogy Szabka mondta saját fejlesztés, vagyis pontosabban saját átalakítás és átformálás – így aztán szerintem megérdemli, hogy ezt a nevet viselje!

Hozzávalók - 4 főre:

80 dkg szűzpecsenye

2 doboz, (500 g) házi papardelle tészta

jó minőségű rokfort (nem emlékszem, hogy pontosan milyen típust is használtunk…de nagyon intenzív, már-már kissé édeskés beütése volt)

friss brokkoli

tej, liszt és vaj a besamel készítéshez

reszelni való sajt

A szűzpecsenyéket sózzuk, borsozzuk, és oljaba fektetjük. A tésztánkat – és külön kiemelném, hogy nagyon fontos, hogy jó minőségű, lehetőség szerint házi tésztát használjunk (ezt lehet kapni pl. piacon is) megfőzzük, de nem teljesen puhára, hanem egy picit keményebben hagyjuk, hiszen majd még úgyis megpuhul a sütés közben. Amíg ez fő nekiállunk elkészíteni a rokfortos besamelünket: vajat olvasztunk, rádobjuk a lisztet 3-4 evőkanálnyit majd tejjel felöntjük az egészet (ezt apránként adjuk hozzá, mindig keverjük és figyeljük hogy mennyi kell még a tejből a tökéletes állaghoz). Ami a lényeg, hogy folyamatosan, de tényleg folyamatosan kevergetjük, mert így nem csomósodik össze, hanem szép krémes lesz. Ebbe belecsipegetjük a rokfortot, ami szépen elolvad benne, majd szükség szerint sózzuk - bár ezzel csak óvatosan, mert a rokfort eléggé sós - és borsozzuk.  Ez után serpenyőben kérget sütünk a szűzpecsenyékre kívülről…ehhez nem kell sok idő, hiszen éppen csak a külsejét pirítjuk meg, de belül még rózsaszínes/vörös marad a húsunk. A brokkolit, ha élelmesek vagyunk, akkor a tészta vizében (amiből természetesen már kiszedtünk a tésztát) kb. 2 perc alatt éppen csak átforraljuk.   Az időzítés nagyon nehéz…talán a folyamat legnehezebb része, hiszen semminek nem szabad túlfőnie, sem a tésztának, sem a brokkolinak – és a besamel is nagy odafigyelést igényel.

Ez után egy tálban elhelyezzük a hozzávalókat: alulra kerül a tészta, rá a brokkli, és ebbe beleállítva a felvagdosott szűzpecsenyék – majd az egészet nyakon öntjük a rokfortos besamellel. Ezt sütőbe tesszük kb. 160 fokra, és fél óra – óra alatt készre sütjük. Kb. 10 perccel az előtt, hogy kivennénk, reszelt sajtot szórunk a tetejére, amit rápirítunk.

Még sütés előtt - gyönyörű színkavalkád:

 

 

 

 

 

 

 

 

És a végeredmény:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A főétel mellé a következő saláta került: paradicsom, uborka, savanyú uborka, paprika apró kockákra vágva tejfölös, kapros friss petrezselymes szószban.

A vacsora mellé vörösbort ittunk, egy Vylyan Montonuovo Cuveével kezdünk, amit egy szintén villányi bor követett…… és a többire meg már nem is emlékszem:))

Evés után belekezdtünk egy hatalmas társasjáték partyba, és bizony éjjel fél 3ig nyomtunk a Catan telepeseivel, amit alig bírtunk abbahagyni! Szóval remek kis esténk volt, és ez úton is köszönjük Szabkának a sok, blogbejegyzésre méltó (ami számomra már egy új kategória és jelző) finomságot és receptet :)

 

 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://gourmetgirls.blog.hu/api/trackback/id/tr102574066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aditi 2011.01.18. 22:56:39

olyan mintha nem tudnátok abbahagyni a Vacsoracsatát:) tényleg annak már vége? És ki nyerte ha igen?
süti beállítások módosítása