A húgom, Norikó nem sokára elutazik Ciprusra dolgozni, és ott is marad egészen szeptemberig. Ez bizony hosszú idő, és nagyon fog hiányozni nekünk. És hát nem lehet eléggé hamar elkezdeni a „búcsúztatást”, ami egyelőre abból áll, hogy mindenki megfőzi neki a kedvenc kajáit, amiket Cipruson tutira nem fog enni. Komolyabb listát adott le Anyunak és Nagyinak is, hogy miket főzzenek neki, és persze nekem is kiadott ezt-azt feladatba J. Így aztán az egész család átjött vasárnapi ebédre hozzánk, ahol a menü gulyásleves, sztrapacska, és desszertnek pedig franciakrémes volt.

Ezek közül most a krémes receptjét szeretném veletek megosztani. Nem könnyű elkészíteni, különösen nem elsőre, és különösen, hogy nem olvashattam egy jó kis blogot róla, ahol minden bakira felhívják a figyelmemet J))))) – na szóval szép kihívás elsőre, de szerintem másodikra, ha már tudja az ember mikre kell figyelni sokkal egyszerűbb lesz! És talán megéri szenvedni kicsit vele, mert szerintem, ha valaki lerak egy szép is finom házi franciakrémest a vendégei elé az asztalra, akkor bizony nagy elismerésben részesül az tuti!

A recept, és az elkészítés a következő:

Hozzávalók:

2 liter tej

3 főzős vaniliás pudingpor

50 dkg cukor

20 dkg porcukor

vanilia rúd, vaniliás cukor

5 dl tejszín

3 habfixáló

1 csom. étkezési zselatin

500 g leveles vajas tészta

5 dkg vaj

3 tojás

Tészta:

1 csomag leveles tésztát vékonyra nyújtunk – szerintem nem érdemes a házival bajlódni, teljesen jó a bolti is, és úgyis elég sok dolog van ezzel a sütivel, szóval ne bajlódjunk még tésztagyúrással is (persze aki bevállalja annak minden elismerésem, és hajrá!).

A tésztából 2 lapot sütünk: ezek egyforma méretűek legyenek, nyilván akkorák, amekkora a formánk, amibe majd helyezzük a krémest. Arra érdemes figyelni, hogy a sütés közben kicsit összemegy a tészta, szóval kicsit nagyobbra nyújtsuk, mint a formánk. És még valami, a kinyújtott tésztát javaslom, szilikon lapon süssük, nehogy leragadjon, és sütés előtt szurkáljuk meg villával alaposan, hogy ne nagyon púpozódjon fel.

Kb 180 fokon 10-15 perc kell neki, figyeljük, hogy nehogy megégjen, de azért szép barna, ropogós legyen.

Krém:

1 liter tejből és 3 csomag vaníliás pudingporból pudingot főzünk. Ez, mint látjátok kevesebb tej, mint ami a puding hátoldalára van írva, de az a lényeg! Ha annyival csináljuk, akkor ugyanis félő, hogy nem dermed meg eléggé, és netán szétfolyik a krémesünk.  Tehát végül is mindegy milyen pudingot használunk, akár hidegen kikeverős is lehet (bár abba a tojásokat nem tudjuk betenni), de a lényeg a kevesebb tej.  A pudingot a következők szerint készítsük: vanília pudingot, egy kis tejet a 3 darab tojás sárgával el kell keverni, ehhez adjunk ízlés szerint kis cukrot, vaníliás cukrot, vagy a legjobb, ha egy vanília rudat kikaparunk bele. A tej többi részét felforraljuk, majd ha forr, beleöntjük az összekevert pudingporos cuccot, így gyorsan besűrűsödik. Figyeljünk rá, hogy folyamatosan keverjük, nehogy odakapjon! Inkább kisebb lángon dolgozzunk. És arra is figyeljünk, hogy ne a forralandó tejbe tegyük a cukrot, hanem a másik pudingporos masszához, mert ha a tejet a cukorral együtt forraljuk, akkor nagy veszélye van annak, hogy bizony odakap a cukor a tej alján.

Ha már érezzük, hogy sűrűsödik a puding, és egyre nehezebb keverni, akkor még főzzük kicsit (kb a puding hátoldalán leírtaknak megfelelően) és utána vegyük le a tűzről.

A kész, meleg pudingba pedig belekeverjük lassan, apránként a 3 tojásfehérjét, amit 3 kanál cukorral kemény habbá vertünk előtte. Továbbá tegyünk még bele egy fél zacskó étkezési zselatint, ami szintén segít majd a megszilárdulásban.

Most nincs más dolgunk, mint ezt ráönteni a tésztalapunkra, amit belehelyeztünk abba a formába, amiben a krémest ki szeretnénk fagyasztani. Én ehhez egy magas falú tepsit használtam, de be kell valljam eléggé megküzdöttem, különösen az első darabbal, amíg ki tudtam venni. Azóta viszont láttam, hogy lehet kapni olyan tortaforma szerűséget, ami szögletes, és kicsit nagyobb, de ugyanolyan kapcsos elven működik, mint a tortaformák. Én biztosan beruházok egy ilyenre, mert ezzel, sokkal egyszerűbb lesz a dolgunk, ha már összeállt a süti egyszerűen, csak leemeljük róla a széleket, és nem kell azzal szenvedni, hogy hogyan vegyük ki a tepsiből. Persze meg lehet csinálni tepsiben is, de arra készüljünk, hogy az első darab, amit kiemelünk nem lesz szép látvány!

Ha ez elkészült, akkor tegyük be ezt az egészet hűtőbe. A legjobb, ha egy egész éjszakát hűl, mert ez alatt tutira szépen megszilárdul a puding mindenhol!

Tejszín réteg:

Fél liter tejszínhabot jól felverünk. Én ajánlom mindenkinek a habfixálót hozzá, ezzel tényleg kőkemény habot kapunk, és biztosan szépen megáll majd a krémesben is. A fél liter tejszínhez én 3 habfixálót használtam. A habot ízlés szerint cukrozzuk is. Majd ha kész, akkor kenjük fel a megszilárdult pudingunk tetejére.

Tető:

Igen, igen, most jön a tető, ami szintén eléggé nehéz feladat! A lényege, hogy ne kapkodjunk, és ijedjünk meg, amikor a hozzávalók furcsa állagokat vesznek fel, ez mind normális, és kitartás, a végére összeáll a dolog.

Sok recept, amiket végigolvastam csak cukrot és vizet ír ehhez, de szerintem ez nem jó, hiszen nem dobos tortát készítünk, hanem franciakrémest! Szóval a tetejére egy tejkaramellhez hasonló dolog kell kerüljön, pontosabban karamell fondan,  amibe sokak szerint kávé is megy. Én most kihagytam a kávét, de legközelebb biztosan teszek bele kicsit – szóval ajánlom, hogy azzal próbáljátok.

30 dkg cukrot felolvasztunk – bizony csak simán belerakjuk a cukrot a lábosunkban, és olvasztjuk. Lehet, hogy először ilyen furcsa szemcsés lesz a cukor, és nem akarjuk elhinni, hogy ez bizony a teljesen folyós állagú dologgá változik, de így lesz, csak türelem! Miután felolvadt apránként hozzáöntöm a 4dl tejet (aki kávésat csinál, az itt a tej egy része helyett használjon kávét, de ne rakjunk bele több folyadékot, mert akkor nem fog megszilárdulni). Figyelem: ha túl hirtelen öntjük a tejet, akkor elképzelhető, hogy a cukor összeugrik, mert lehűl, és az alján egy nagy ragadós csomóba összeáll. Ilyenkor nyugalom (velem is ez történt, és először teljes pánikba estem), ha felforr a tej, akkor lassanként a cukor is felolvad újra, és helyrejön a hiba! Lényeg, hogy folyton keverjük, nehogy leégjen. Majd meglátjuk, szép karamell színű lesz a tej.  Ha forr, belekeverjük a 4dkg vajat is. Együtt főzzük, amíg a massza megfelelő állagú nem lesz (ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy egy átlátszó falú pohárba hideg vizet töltünk, és belecseppentünk a masszából - akkor jó, ha a csepp golyó alakú marad és így ér le a pohár aljára). Vigyázat, ha túl sokáig van főzve, széttöredezik - ha kevés ideig, akkor nem szilárdul meg. De egyébként érezni fogjuk, amikor már sűrűsödik, nehezebb lesz keverni. Itt is fontos a türelem, idő kell neki, amíg elindul a besűrűsödés.  A kész tökéletes állagú masszát ráöntjük a már megsütött másik leveles vajas lapunk tetejére. Én azt ajánlom, hogy arra a felére öntsük, amin sült, tehát ami lefelé volt a tepsiben, mert ez egyenesebb, nincsenek rajta púpok és mélyedések. Ez szép egyenletesen eloszlatjuk a felületén, majd kihűtjük. Ha már megszilárdult a tető, akkor felvagdossuk, akkora kockákra amekkora krémeseket majd szeretnénk, és így helyezzük majd, már felvágva a pudingos, tejszínes lapunk tetejére, és fejezzük be ezzel a krémest.

A sütit majd a már előre felvágott tetők mentén vágjuk fel tálalás előtt. Ezt már nem nehéz átvágni, hiszen puha a krémünk, és csak az alján van egy vékony tésztánk, ami kicsi küzdelmet igényel (van, aki ezt is felvágja előre, de szerintem ezt felesleges), a lényeg úgyis az volt, hogy ne a puha sütin kezdjük el kaszabolni a karamelles tetőt, és nyomjuk ezzel szét az egészet.

Sok sikert Mindenkinek hozzá, tudom, eléggé bonyolultnak tűnik ez az egész…esetleg aki nem érez bátorságot a franciakrémeshez, az csináljon simát, az egyszerűbb, nem kell rá a karamelles tető, és a tejszínhab réteg sem!De szerintem megéri azt a küzdelmet az eredmény!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.